Pöttyös és Puszedli összeköltöztetése végül nem alakult olyan jól, mint reméltük, hosszas figyelés után arra jutottunk, hogy Pöttyös elkezdte kiterjeszteni a területének határait, és egyre kevesebb teret enged Puszedlinek, aki többnyire bemenekült a kis dobozkájába. Puszedli persze rendületlenül próbálkozott az ismerkedéssel, de Pöttyös ezt mindig elhárította és elkergetés lett a vége.
Jobbnak láttuk, ha visszalépünk az ismertetési folyamatban, így Puszedli visszakerült a kisketrecbe, Pöttyös pedig maradhatott a nagyban. Így Puszedli élete se volt olyan stresszes és mi is nyugodtabban alhattunk :)
Újrakezdés: irány a kád
Most délelőtt/délben próbáltam meg a kádban ismerkedésre bírni őket, ilyenkor mindkettő leginkább aludni szokott, így több esélyt láttam a sikerre. Megkaptak egy tető nélküli házat, így láthattam, ha véletlenül túl agresszíven viselkednének egymással odabent.
Pöttyös semmi jelét nem mutatta a ketrecben bemutatott agressziónak, sőt, inkább ő viselkedett megadóan. Puszedli ismét többször lenyomta házon kívül és belül is (pedig még mindig sokkal kisebb).
Ezt a lépést így ismét sikeresnek tekintettük, ismeretlen terepen jól viselkednek:) Pöttyösnek viszont eszébe jutott, hogy ki tud ugrani a kádból, így amikor már harmadszorra ugrott az ölembe "megkönyörültem" rajta és visszakerültek a ketreceikbe.
Aznap este a következő rövid találkát is megejtettük, az ölünkben, karjainkon, vállainkon etettük őket és futkorászhattak kedvükre. Itt is szent volt a béke, akár egymás mellett is nyugodtan ették a magokat. Pöttyöst ugyan kicsit idegesítette a helyzet, mindenképpen vissza akart menni a ketrecébe, de miután visszatettük ismét nyomult kifelé, úgyhogy gondolom csak a "visszautat" ellenőrizte :)
Új lépcsőfok: íróasztal
Másnap az íróasztalra szerveztem találkozót, ahol korábban Pöttyös vára volt (és Puszedli is ismerte, mert őt is ide engedtük ki mászkálni párszor). Itt korábban Pöttyös igen agresszív volt, főleg a nagy ketrec mellett, na most azt eltettük jó messzire, nehogy megzavarja. Ismét megkapták a tető nélküli házat (egy törülközőt tettem rá) illetve egy tálban magokat, lássuk mi alakul :)
Agressziónak nyoma se volt, ismét a játékosabb birkózás és erőfitogtatás dominált a következő órákban (ez is délelőtt kezdődött). Sokáig eljátszadoztak így, végül a házat el kellett vennem, mert a rajta lévő törülköző alatt rohangálva párszor majdnem legurultak az asztalról, de kaptak másik búvóhelyet :) Ott végül pár órával később megtörtént, amire vártunk, együtt aludtak! Azt hiszem, hogy a RatMania-n olvastam valamelyik tanácsnál, hogy ez fontos lépcsőfok az összeszoktatás során, szóval nagyon örültünk:)
Ez a bizonyos közös alvás is "fejlődött", Puszedli először csak a küszöbön kapott helyet:
Később végül szépen összebújtak és együtt húzták a lóbőrt:
Este vidáman futkorászhattak ismét rajtunk, majd ki-ki a saját ketrecében töltötte az éjszakát.
Kis lépések a ketrec felé
Az új stratégiánk a kis változásokkal történő operálás lett, így másnap reggel újra az íróasztalon találták magukat ugyanazzal az elrendezéssel, mint korábban. Amikor már egyértelmű volt, hogy szeretnek együtt aludni, és el tudnak egy fél napot is együtt tölteni, akkor megkapták a nagy ketrec alomtálcáját, benne alommal. Ezt előtte alaposan kimostam és ecetes vízben áztattam, hogy Pöttyös minél kisebb eséllyel kezelje saját területeként.
Kaptak egy létrát is mellé, bár nem sokat használták:) Párszor körbejárták, Puszedli is nyugodtan mászkálhatott, Pöttyöst nem zavarta, így ez a lépés is sikeres lett. Azzal is elégedettek lehettünk, hogy ezutána a dolgukat is csak az alomba végezték :)
Este a kinti búvóhelyüket egyszerűen betettem a tálcába és mellé tettem egy tálat benne táppal és magokkal, az íróasztalon gyakorlatilag csak az itató maradt. A barátság továbbra is töretlen volt, Puszedli nyugodtan mászkált ki-be a házba, eszegettek, szóval minden rendben haladt közöttük :)
Szétszórtunk a tálcában és mellette az asztalon némi papírt és kisebb rongyokat, hogy szép fészket tudjanak építeni, amit Pöttyös rutinosan pár perc alatt meg is csinált, Puszedli többnyire csak követte, bár egy-két papírdarabkát ő is odébbvitt.
Egy éjszaka ketrec nélkül
Éjszakára így is hagytuk őket, ketrec nélkül, hogy legyen hely menekülni, ha mégis szükség lenne rá. Reggel egy szépen összerakott fészekben fekvő álmos patkányfejek néztek velünk szembe :)
Délben az üresen álló asztalra visszakerült a dobozvár, amit mindketten ismertek, Pöttyös még Puszedli előtt sokat mászkálhatott benne, Puszedlit pedig oda engedtük ki még az első hetében. Neki ez annyira tetszett, hogy vissza se nagyon akart ilyenkor menni a ketrecébe, hanem benne aludt. Ettől függetlenül ez persze sokkal inkább Pöttyös területe (legalábbis érezheti így), amit az is mutat, hogy egy korábbi alkalommal, amikor együtt lettek kiengedve ide, csúnya verekedés lett a vége. Most ez a lépés is sikeres lett, vidáman rohangásztak és ettek a várban együtt :)
A délutánt ezután külön töltötték, Pöttyös a házban, Puszedli a várban aludt, valamiért nagyon tetszik neki ott bent :)
Ismét ketrec
Átrendeztük megint a ketrecet, kivettük a kartonokat a szintekről, amiket Pöttyös egyébként az utóbbi pár napban teljesen leamortizált, és rátettük a tálcára. Mindketten jól felpörögtek, ki-be rohangáltak, felfedeztek, Pöttyös párszor belecsípett Puszedlibe, de nem volt köztük az az agresszió, ami a legutóbbi alkalomkor.
A képen talán nem annyira látható, de az ideiglenes terv az lesz, hogy a fenti ajtót egy belső létráról közelíthetik meg, onnan pedig egy másik létra visz ki a dobozvárba. Amikor láttuk, hogy ez mindkettejüknek működik bezártuk a ketrec ajtaját, hogy szokják egymás jelenlétét bezárva is. Nem mintha zárva szeretnénk őket tartani, de úgy éreztük, erre szükség van. Az este folyamán végül a házban is megvoltak egymás mellett, Pöttyös már nem védi olyan hevesen, mint egy héttel korábban.
Lefekvés előtt kaptak tőlünk némi fincsit, Puszedlinek még tanulnia kell az étel raktározását. :) Az történt ugyanis, hogy azzal amit kapott elszaladt az első szinten a létra mögé, majd ott "letette". Ott ugye csak rács van alul, szóval az egyből le is esett az alomba, amit aztán Pöttyös szépen összeszedett. :) Lehet, hogy az zavarta meg, hogy ott korábban karton is volt.
Fordul a kocka?
Az esti lefekvés végül különböző helyen történt, Puszedlinek megtetszett a fenti függőágy:
Nem tudtuk, hogy azért van ott, mert kényelmes, vagy mert Pöttyös befenyítette és nem mer lemenni a házba. Reggel aztán meglepő volt látni, hogy Puszedli egyáltalán nem fél lemenni, sőt rááll Pöttyös hátára, a fenti szintről ráugrik hátulról, és berohan a házba. Pöttyös meg általában lefagyva tűri ezeket, lehet hogy a kis törpe lesz a domináns? :)
Most már nyugodtan itt merjük majd hagyni őket együtt egy-két napra, amíg elutazunk karácsonyi rokonlátogatásokra, és lassan elgondolkozhatunk egy harmadik kislány beszerzésén is. :)
Szilárd
