Itt kezdődnek a friss élményekkel és képekkel tűzdelt bejegyzések, remélem rendszeresen fogjuk majd frissíteni a blogot. Ne féljetek kommentelni (facebookos bejelentkezéssel lehet, így megismerjük a ratmania csoportból jövőket is;) ). Ha véletlen senki nem olvasna, akkor is jó lesz majd később visszaolvasnunk a bejegyzéseket.
Új patkány a házban
Egy hűvös hétfő délután elhoztuk hát Pöttyös egyik új társát, Puszedlit. Volt még 5 testvére, sajna mind fiúk, valamint két lánynak mondott náluk fiatalabb csupasz patkány, nem mertünk kockáztatni, később visszamentünk, nem-e mégis fiúk, addigra az egyiket elvitték, a másik meg valóban fiú volt...
Puszedli a totális ellentéte annak, amit Pöttyösnél és Csíkosnál megszoktunk, folyamatosan megy, mintha soha nem is aludna, ugrik, mászik, felfedez. Beköltöztettük a kisebb ketrecbe és a nagy ketrec mellé tettük, épphogy "elérhetetlen" távolságra.
Pöttyös és az új patkány
Pöttyösnek láthatóan nem tetszik az új felállás, egyből felborzolta a szőrét, fújtatott, kapart, kapkodott a kicsi felé. A kicsit ez egyáltalán nem zavarta, próbál mindig minél közelebb kerülni Pöttyöshoz, ami láthatólag csak még jobban felidegesíti:) Megpróbáltuk Pöttyöst kiengedni (a rácsokon keresztül nem tudja bántani), de folyamatosan támadólag lépett fel (néha el is érte valahogy egy pillanatra Puszedlit, ekkor volt egy kis sivítozás). A kicsi meg továbbra is inkább bújt volna hozzá, és ez később se változott, így inkább bezárva tartjuk Pöttyöst a nap nagy részében. Persze nem hanyagoljuk el, általában vele foglalkozunk először, és ha kiengedjük, akkor eltesszük Puszedlit, hogy Pöttyös nyugodtan mászkálhasson a saját várában, ne legyen mindig feszült.
Összeszoktatás (patkány-patkány)
Fontos volna, hogy jóban legyenek Pöttyössel, így elolvastunk pár leírást (főleg angol fórumokon/blogokon), hogy hogyan is kellene haladni. Eddig egy hetet töltöttek egymás melletti ketrecekben. Puszedli egyáltalán nem fél Pöttyöstől, sőt, nyugodtan mászkál az asztalon és a dobozvárban (Pöttyös ketrecét ilyenkor eltakarjuk, hogy nyugalom legyen, így Pöttyös is nyugodtan alhat és Puszedli se próbálkozik mindenféle öngyilkos akciókkal). Amikor először kiengedtük, akkor nagy meglepetésünkre egyből bement az egyik bejáraton, majd megjelent egy Pöttyös által összerágott műanyag kupakkal és bevitte a kis ketrecébe :) Általában még meg is eszi, amit Pöttyös korábban otthagyott magokat.
Alomcsere után Puszedli használt almából egy keveset belekevertünk Pöttyös új almába és egy ruha-darabot is áttettünk, hogy szokja a szagát a ketrecen belül is. Először nem is mert lenn maradni Pöttyös, hanem szaglálódás és óvatos mászkálás után felment a függőágyába, csak jóval később volt hajlandó ismét lemenni.
Egyébként azóta is fújtat és kapkod, ha látja Puszedlit. Később majd megpróbálunk ismeretlen terepen egy találkozót szervezni...
Összeszoktatás (patkány-ember)
Az sem ártana, ha Puszedli velünk is jóban volna, tehát próbálunk sokat foglalkozni vele:) Próbáljuk kitalálni az ízlését is, hogy mivel lehetne jutalmazni, édesgetni. A paprikát először csak megszagolta, de újabban már megeszi, az uborkát szintén hajlandó megenni, a paradicsomot szereti (kivéve a héját:) ), a főtt rizs, főtt krumpli, szárított hal, sajt meg persze nagy kedvencei (ezeket nagyon ritkán kaphat):) Imádja a magokat is (tökmag, napraforgómag).
Már nem mindig csipog, ha megfogjuk, néha kattog is az ölünkben/karunkon, sőt ma már el is fogadott pár napraforgómagot ott is (kézből már szinte az első nap elfogadta, amíg a ketrec bejárata közel volt). Aztán szájában a maggal próbált rohangálni, de végül csak megette rajtam :)
Szilárd
